Egy helytelen diéta tönkre teheti emésztõrendszerünket. Az emésztõrendszernek tökéletesen kell funkcionálnia, hiszen egyenes összefüggésben van azzal, ahogy kinézel és ahogy teljesítesz a hétköznapokban.

Az emésztõrendszer elsõ állomása a száj. Fontos lenne, hogy az ételt jól megrágjuk. Ha túl nagy falatok jutnak a gyomorba, megbújnak benne a paraziták és a gombák. Ha ezek a nem kellõ emésztés miatt továbbjutnak a bélrendszerbe, amely már kevésbé savas környezet, akkor ezek az élõsködõk meggyengíthetik az immunrendszert. Vigyázzunk arra is, hogy mivel vastagbeleinkben tároljuk méreganyagaink nyolcvan százalékát, dehidratáltság esetén a szervezet a székletbõl vizet von el, és a méreganyag a véráramba juthat.

Ha gyakran van székrekedésünk, azzal a szervezetünket mérgezzük. A feldolgozott ételeket a szervezet sokszor nem ismeri fel, és ezért nem is emészti meg rendesen. Így ez immunválaszokat vált ki, ennek egyik reakciója lehet a hasmenés. De ugyanez székrekedéshez is vezethet.

Hogyan lehet javítani az emésztésen?

• Soha ne rádiózz vagy tévézz evés közben. Az ilyen izgalmak a szimpatikus idegrendszert aktivizálják, és rontják az emésztést. Nyugtató zene szóljon, vagy legyen csönd. Kutatások bebizonyították, hogy rock zene hallgatása közben az emberek gyorsabban esznek nagyobb adagokat.
• Kerüld az alkohol fogyasztását étkezés elõtt, viszont igyál meg két pohár vizet.
• Ne egyél olyan ételeket, amelyekre allergiás vagy, jól rágd meg az ételt, egyél kisebb adagokat többször!
• Gyakran kell járni wc-re!
• Amikor lehetséges, kezdd az étkezést nyers (élõ) étellel. Ezek mind emésztést segítõ enzimeket tartalmaznak.
• Egyél sok rosttartalmú ételt.
• Mindig ahhoz képest egyél, ami a napi tevékenységed.
• Mindig komplett ételt egyél, vagyis olyat, ami tartalmaz zsírt, fehérjét, szénhidrátot egyaránt.

Diéták

Nagyfokú zavarodottság és tájékozatlanság figyelhetõ meg a köztudatban az étkezéssel, fogyással kapcsolatban. Ennek jelentõs része sajnos a médiából származik. A mai világban rengeteg olyan „szakembert“ talász, akik különbözõ tablettákat, mágikus hormonkészítményeket, csodaitalokat, vagy netán orvosi beavatkozást javasolnak ahhoz, hogy ideális legyen a külsõd. Pedig, valójában a változásokhoz csak tudatosabban kellene étkezni, és többet sportolni, mozogni. Ezért számomra nem létezik diéta, csak egészséges étrend. Javaslom, gondolj úgy a szervezetedre, mint egy jól mûködõ autóra. Csak azt az üzemanyagot töltsd bele, amire valóban szüksége van!

Nem kell – sõt, ha õszinte akarok lenni, akkor szerintem nem is szabad – éhesnek lennünk, ahhoz hogy lefogyjunk. És a legfontosabb: valójában nincs olyan módszer, amely mindenki számára megfelelõ lenne.

A „jojó” diéta, az ismételt fogyókúrázás és súlynövekedés nagyon hatékonnyá teszi a szervezetet, tökéletesen megtanítja energiát raktározni. Ennek elméleti hátterében az áll, hogy felborul a szervezetünk anyagcseréje, a test egyre jobban alkalmazkodik, kevesebb kalóriát használ fel, amikor a diéta abbamarad, többet raktároz, ez nehezebbé teszi a soron következõ súlyleadást. Káros pszichológiai hatásai is vannak. Minden alkalommal, amikor visszahízunk, kudarcélményünk lesz, ami egyre jobban csökkenti az önbizalmat.

Sokan komolyan veszik az egész heti étkezést, aztán lazábban a hétvégit, szinte ünneplik a diétázás eredményeit magas szénhidrát- (elsõsorban cukor) és zsírtartalmú táplálékokkal, gyakran alkohol kíséretében. Egy szigorú, 1000-1200 kcal körüli diéta hétfõtõl péntekig kicsúcsosítja az éhséget péntek éjszakára, és a hétvégén hatalmas táplálékfelvétel történhet, akár 3000 kalória is naponta. A hétköznapi diétázás ellenére az egész heti kalóriabevitel annyi lesz, mint a normális.

Könnyû észrevenni, hogy ezek a hétköznapi diétázók hogyan válnak egyre frusztráltabbá, mivel a folyamatos diétázás ellenére sem képesek súlyt leadni.

Általános dolog, hogy a diétázók a nap folyamán keveset esznek, kihagyják a reggelit, és csak bekapnak valamit napközben. A nappali éhezés alacsony energiaszinthez vezet, kiüríti a glikogénraktárakat, túlzott éhséget okoz, ennek eredménye az esti túlevés.

Ha a nap korai szakaszában eszünk, a diéta által indukált termogenezisnek köszönhetõen több kalóriát fogunk égetni. Ebben a folyamatban az energiát a táplálék felszívására és emésztésére használjuk fel, így az esti evés kevesebb kalóriát éget el, mint a napközbeni, és persze biztosítjuk a szervezetnek az egész napos állandó energiaszükségletet, így nem kell tartalékon mûködnie egész nap. Teli leszünk energiával, nem leszünk egész nap olyanok, mint akit fejbe vertek.

Sok diétázó dühbõl vagy más érzelmi okokból falatozik anélkül, hogy pontosan tudná, mennyit is evett.

Az irreálisan alacsony testsúly elérésének kitûzése általános hiba. Egy csökkentett kalóriatartalmú programban izmot is és zsírt is veszítünk. A túl nagy kalóriacsökkentésû programokban az izomveszteség az elveszített súly felénél is több lehet. Azonban az izomvesztés minimalizálható a helyes edzésprogram és étrend megválasztásával.

Nõknél az alacsony kalóriafelvétel a menstruáció kimaradásához vezethet. Megjelenhet a csontszilárdság csökkenése, a csontritkulás és a törések veszélye. Nagyobb az esélye a vashiány kialakulásának.

Milyen a jó fogyókúra?

Az elhízás és a túlsúly az egész világon óriási problémát jelent. Az elmúlt tizenöt évben olyan nagy mértékben nõtt a túlsúlyos betegek száma, hogy hasonló népegészségügyi problémává vált, mint a dohányzás vagy a drogfogyasztás. Az elhízást a lakosság többnyire nem betegségként, hanem esztétikai kérdésként kezeli, mert nem közvetlen halálok. Ugyanakkor a világ legkomolyabb betegsége, mert bár közvetett úton, de önálló rizikóként szív- és érrendszeri, cukor-, daganatos és mozgásszervi betegségek okozója. Ezért az egészségügyi szervezetek és a kormányok egyre több pénzt áldoznak kutatásra, keresik a megoldást. Magyarország különleges helyzetben van, mivel Európában élen jár ebben a betegségben.

A túlsúly megoldása nem elsõsorban a fogyókúra. Ha az lenne, nem okozna ekkora népegészségügyi problémát, mivel rengeteg fogyiprogram kering hazánkban is, mindenki kedve szerint választhatja ki a legszimpatikusabba(ka)t. A többes szám jelzi az igazi gondot. Miért? A túlsúlyos fogyni vágyók többet is kipróbálnak ezek közül, átmeneti sikerrel, mivel legtöbbször visszahízzák az elvesztett súlyfölösleget, sõt még többet is. A probléma abban rejlik, hogy nem mindenkinek megfelelõ mindegyik fogyókúrás ötlet. A másik probléma, a fontosabbik, hogy általában a fogyiprogramok véget érnek egyszer, de mi lesz utána? Ha lefogyott a páciens? Nincs olyan részletesen kidolgozott koncepció a fogyás utáni megtartási idõszakra (azaz örökre), mint a fogyókúra idejére. Túl nagy a váltás a fogyókúra után, a legtöbben pedig lassan (vagy gyorsan) visszatérnek az eredeti életmódhoz, így visszahízzák a leadott kilókat. Tehát a lényeg az életmódváltás.

Hogyan érdemes fogyókúrázni? Milyen a jó fogyókúra?

Tudjuk, nagyon sokféle módszer létezik. Vannak köztük ismertek és kevésbé ismertek. Van, aki újságokból nézi ki a számára megfelelõt, van, aki az internetrõl tölti le a szimpatikusat, van aki az ismerõsétõl hall egy „tuti receptet”, van aki könyveket vesz, és összeállítja belõlük saját, egyedi módszerét.

Fontos kritériumok a megfelelõ fogyókúrához

A fogyókúra nem jó a szervezetnek. Nagyon megterheli, mivel nem akarja. Ha le akarna fogyni, magától menne. Így viszont nekünk kell rávenni erre, és ezt nem szereti. Ezzel azt akartam jelezni, hogy azok a fogyókúrázók, akik visszahízzák a leadott kilókat, csak rosszat tesznek, hiszen a végeredmény a kiindulási súly (vagy több), csak közben stresszelték magukat és a szervezetüket egy kicsit. Ez senkinek sem volt jó.

A fogyókúrák mindig valamilyen energiahordozó (általában zsír, de lehet szénhidrát vagy fehérje, illetve leginkább ezek keverékének) megszorításával járnak. Így bizonyos tápanyagok nem jutnak be megfelelõ mennyiségben, illetve sokszor olyan ételeket zárunk ki a fogyókúra érdekében, amik sok fontos alapanyagot (pl. mikrotápanyagot: vitamin, ásványi anyag, nyomelem, antioxidáns) tartalmaznak. Így a fogyókúra érdekében akár több terhet róhatunk a szervezetre, mint amennyit profitálunk a túlsúly elvesztésével. Ezeket a hiányokat (a zsírok mellõzése csökkenti az antioxidáns védelmi rendszerünk hatékonyságát) pótolni kellene. A fogyókúrás programoknak a sajátos hiányok felmérésére és pótlására is ajánlást kellene tenni, de ez nem jellemzõ.

Sok fogyiprogram ott bukik meg, hogy olyan dolgokra akarják a szerencsétlen fogyózót rávenni, amit nem szeretne. Pl. utálja a kávét, de azt kell a program szerint reggelente inni. Vagy nem szereti azokat a recepteket, amiket elõírnak. Esetleg nincsen ideje heti háromszor egy órát edzõteremben sportolni, mert az utazással együtt heti hat óra lenne. Vagy szeretne néha „bûnözni” egy kis édességgel, vagy jön a gyerek szülinapja, de akkor mit tegyen?

Ehhez személyes tanácsadó kell, aki szerintem táplálkozás-élettani ismeretekkel rendelkezõ szakértõ kellene legyen, mivel õ látja át a szervezet mûködését egészben. Neki kellene pontos egészségügyi és táplálkozási állapotfelmérés után egy alapelveken nyugvó életmód- vagy fogyókúrás programot személyre szabni, a rizikócsoportba tartozókat kiszûrni.

A szervezetünk jelentõs mikrotápanyag-hiányban szenved fogyókúra nélkül is. Ez vezet az úgynevezett hiánybetegségekhez (pl. szív- és érrendszeri, daganatos, allergiás, cukorbetegségekhez, csontritkuláshoz). A vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek és antioxidánsok hiánya ezek önálló rizikófaktora. Ezeket a táplálkozási hibák, a környezetszennyezés, a gyógyszerszedés, a rendszertelen testmozgás, a stressz, a dohányzás és a meglévõ családi betegségek okozzák. Ezeket személyre szabottan pótolni kellene. Ha az anyagcserénket a fogyókúra miatt gyorsítani szeretnénk, akkor optimalizálni kell a szervezet mûködését. Különben a fogyókúrás stressz további betegségek forrása lehet hosszú távon.

A fogyókúrák általános elve a kalóriamegvonás. Az a baj, hogy ez egy három ismeretlenes egyenlet, hiszen kalória (energia) a szervezet számára a zsír mellett a fehérje és a szénhidrátok is. Függõen attól, hogy mit vonunk meg, lehet fogyni zsírból, izomzatból és lehet folyadékot leadni. Én a szénhidrát-megvonást tartom a legjobb metódusnak (persze szigorúan személyre szabva, tudván, hogy van, aki nem végezheti), mert itt lehet legjobban felesleges zsírt veszteni, és közben nem lesz éhes a páciens.

Figyelembe kell venni, hogy az a jó fogyiprogram, ami alatt a páciens megtanulja, hogy mit, hogyan tolerál a szervezete, mitõl fogy és mitõl nem? Ha megtanulja az alapanyagok fehérje-, zsír-, szénhidrát-tartalmát számolni, néhány hét múlva tudatos lesz a táplálkozása. Ez a súlymegtartás kulcsa. Aki néhány hét alatt ezt elsajátítja, annak nyert ügye van egy egész életre. Ennek mikéntjét oktatni kellene. A cél nem a néhány hetes-hónapos fogyókúra, hanem a több évtizedes normális testsúly a tudatos táplálkozás által.

Nagyon sok olyan ember fogyózik, akinek van tudott vagy még fel nem ismert betegsége (magas vérnyomás, cukor-, daganatos-, szív- stb. betegsége). Õk csak orvosi kontroll mellett végezhetnek bármilyen fogyókúrát, mivel nekik másként (terhelten) mûködik a szervezetük, egy fogyókúra tovább boríthatja az egyensúlyt még úgy is, ha aktuálisan nem érzik. Sajnos kevés orvos rendelkezik átfogó táplálkozástudományi ismerettel, ezért sokszor nehéz megfelelõ információhoz jutni.

Mindenkinek azt tanácsolom, hogy bármilyen fogyókúrás program elkezdése elõtt tájékozódjon a saját egészségi állapota felõl, a kiválasztott program eredményességi adatairól és a visszahízásról, milyen változtatást igényel az életmódján, és be tudja-e tartani hosszú távon, ki milyen tapasztalattal és háttérrel vezeti a programot, kihez tud fordulni kérdéseivel, vagy ha nem érzi jól magát a fogyókúra alatt?!